• luciajuhasz

El día de la poesia en Hungría - A költészet napja

El 11 de abril de cada año es una fiesta importante para los amantes de la poesía, este día es el día de la poesía. En honor al gran poeta húngaro del siglo XX. Attila József el famoso propósito fue marcado a su fecha de cumpleaños. Attila József (1905-1937) fue un poeta con destino desafortunado en lucha constante consigo mismo y con el mundo, cuya gran obra fue creada como resultado de esta lucha constante. Sus temas prinicpales son llas pemas escritas de su mama (poemas de la mama), poemas sobre la sociedad: Danubio, Al saludar a Thomas Mann, Cumplí treintaydos, Mi Patria, El séptimo; su poesia de amor: Oda, poemas para Flora, Duele mucho. Su lucha permanenet le persiguió hasta el suicidio. Su obra importante ya se imprimió en su vida, pero su reconocimiento entero se produjo después de su muerte, en la segunda mitad del siglo XX.


Április 11-e minden évben jelentős ünnepe a verskedvelő embereknek, erre a napra esik a költészet napja. József Attila a nagy magyar XX. századi költő tiszteletére, születése napját jelölték meg e neves célból. József Attila (1905-1937) szerencsétlen sorsú önmagával és a világgal folyamatos harcban álló lelkületű költő volt, akinek nagyszerű életműve e folyamatos harc hatására keletkezett. Fő témái édesanyjáról írott mama veresi, társadalmat bemutató versei például: A Dunánál, Thomas Mann üdvözlésére, Harminckét éves lettem én, Hazám, A hetedik; szerelmi költészete: Óda, Flóra versek, Nagyon fáj. Folytonos harca az öngyilkosságba kergette. Jelentős életműve már életében nyomtatásra került, de teljes elismerése csak halála után a század második felében történt meg. Duele mucho

De la muerte, que te acecha por dentro y por fuera (asustado ratón, corre a tu agujero),

huyes apasionado hacia aquella que amas para que te proteja con brazos, rodillas, y senos.

No sólo sus senos te atraen, cálidos y blandos; no sólo la pasión: la necesidad también.

Por eso besan con la sangre ardiendo en sus venas todos aquellos que encuentran mujer.

Es una doble carga y un doble tesoro para el hombre. Quien ama y no logra hacerse amar,

es tan desamparado como una fiera herida sin asilo ni refugio.

Ya no tienes otra salida aunque bien hubieras podido matar a tu madre antes del parto.

Pero mira: hubo una mujer que comprendía estas palabras, y, no obstante, me echó de su lado.

Así pues, no tengo lugar entre los vivos. La cabeza me zumba; mi dolor y ansiedad, son un enredo.

Soy como el niño que, dejado solo por sus padres, agita un sonajero entre sus dedos.

¿Qué podría hacer yo por ella y contra ella? No me avergüenza imaginarlo

pues el mundo rechaza a los que el sueño atemoriza y son cegados por el día claro.

De mí se despoja la cultura, como de sus ropas aquel que en amor es dichoso.

¿Pero dónde está escrito que tenga que sufrir solo mientras ella me contempla estremecido por la muerte?

Sufre el recién nacido con su madre en el parto: el dolor se disminuye al compartirlo.

En cuanto a mí, el canto doloroso solo me traerá dinero acompañado por vergüenza y agonía.

¡Socorredme chiquillos!,  que cuando ella pase revienten vuestros ojos puros.

¡Inocentes niños!,  chillad como si os pisoteasen, por favor, y decidle: ¡Duele mucho!

¡Perros fieles!, caed bajo las ruedas y ladradle: ¡Duele mucho!

¡Mujeres embarazadas!, abortad vuestra carga, y lloradle: ¡Duele mucho!

¡Hombres íntegros! cambiad golpes brutales y gemidle: ¡Duele mucho!

¡Y vosotros, muchachos! que os destrozáis por mujeres, no lo calléis: ¡Duele mucho!

Toros, caballos,  que para uncir al yugo castran, bramadle: ¡Duele mucho!

Peces mudos, morded el anzuelo bajo el agua helada y boqueadle: ¡Duele mucho!

Y vosotros, vivientes, conmovidos por el dolor, que ardan vuestros techos y surcos,

y, en torno de su lecho,  calcinados, mascullad conmigo mientras ella duerme: ¡Duele mucho!

Que mientras viva lo escuche. Ha rechazado lo mejor de sí misma. Ella ha actuado mal, y por su comodidad ha despojado de este mundo

el último refugio de un hombre que trata de esconderse por dentro y por fuera.

Traducción por Eva Tótha Nagyon fáj 

Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is -

ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.

A kultúra ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben -

de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj - s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj. Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket.





Szabó Andrea

25 vistas0 comentarios

Entradas Recientes

Ver todo